“Haver”
- Neked meg mi bajod? - lépett oda hozzám, egy korsó sör és egy csinos vörös társaságában. Nem válaszoltam, csak megrántottam a vállam. - A buli bent van. Miért ülsz itt egyedül, mikor tíz emberből kilencet kapásból megkaphatnál?!
- Tudom. - válaszoltam egyszerűen.
- Akkor? - értetlenkedett.
- Pont ez az. Tízből kilencet.
- Haver, ne már! Kilenc sem elég? - játékosan vállon ütött, én pedig mosolyt erőszakoltam az arcomra.
Ez után nagyot kortyolt a sörébe, majd ajkait a skarlátvörös szépség ajkaihoz nyomta. Elfordítottam a fejem és majdhogy nem némán suttogtam:
- Nekem az az egy kell akit nem.
– Alexander Levin: részlet a könyvből amit sosem fogok megírni
leave me alone but also give me constant attention
(Source: russellwilson, via i-just-dont-trust-people-anymore)
